Szűk fél óra és elkezdődik az Akadémia díjátadása. A világ figyelme Los Angelesre irányul. Magyarországon a filmőrültek virrasztanak, hogy láthassák kedvenceiket a vörös szőnyegen. Ja és Lincoln… A cikk végén pedig elárulom, mi az arany szobor legnagyobb szégyene, mely miatt lehajthatná fejét, ha az nem lenne oly merev és rideg anyagból, mint azok akik eldöntik ki legyen a végső győztes évről-évre.

Hát persze. Minden esztendőben azért szorítunk, hogy jelöljék kedvenceinket. Engedjétek meg, hogy feltépjek pár friss sebet és rászórjak egy kis homokot, hogy jól csípjen. Az ősrégi, elüszkösödött és maradandó hegeket csak „kirohanásom” végén böködöm meg forró piszkavassal. Bocsássátok meg a nyelvezetet, de valahogyan le kellett festenem az érzéseimet az Oscar gálával kapcsolatban. No, azért ennyire tán mégsem meredek a helyzet, de most vessük bele magunkat az elmúlt évek csalódásaiba.

2012-es díjátadó: Először is... Életrevalók? Most komolyan kérdezem. Életrevalók? Mély gondolat, kiemelkedő humor, olyan feel-good, hogy csak na. Nem jelölik. De, ami még felháborítóbb, hogyha utánanéz az ember a Drive című filmnek, azt látja: „Nominated for 1 Oscar”. Most mi bajod van, jelölték nem? Ó dehogynem, HANGVÁGÁS kategóriában, és még azt sem nyerte meg. Az év legjobb hollywoodi produkciója ennyit ér? Művészi szándékú filmet kaptunk az Álomgyárból, amely olyan ritka, mint a fehér orángután, és még ez sem elég?

2011-es gála: Na jó itt nem voltak olyan nagy hiányosságok, az év legjobb hollywoodi filmjei nyertek legalább egy arany szobrocskát. Csak, hogy párat említsünk: Eredet (4, bár nem a legnívósabb kategóriákban), Fekete Hattyú (1), Toy Story 3. (2), A Király Beszéde (4). Az egyetlen hiba a Tolvajok Városa érthetetlen semmibe vétele, bár ezt betudhatjuk az erős mezőnynek.

2010-es Oscar: A District 9 négy jelölése és nulla győzelme azt sejteti, hogy az Urak akik erről döntenek, nem szeretik a modern science-fictionbe oltott társadalomkritikát, amely új irányt mutatott a műfaj berkein belül. Látványvilága és újszerű megvalósítása mit sem ér, bár a legjobb film jelölése hízelgő, legalább nem vették semmibe. Ha már a fődíj szóba jött: a Bombák Földjén elvitathatatlan érdemei ellenére (rendezés, operatőri munka) sem pipálja le előbb említett filmünket, mint ahogyan a Becstelen Brigantyk-at és az újragondolt Star Trek filmet sem, így HAT (!) Oscar diadala érthetetlen (miről beszélek, hisz amerikai háborús film, mindent értek).

Azt hiszem fölösleges tovább boncolgatnom a dolgot, úgyis körbeértünk a gondolatban (rögvest kifejtem), ahogyan 2010-ben is megkapta a jól megérdemelt díját Christoph Waltz (Becstelen Brigantyk), úgy szerintem idén is meg fogja kapni (Django Elszabadul), ráadásul ugyanabban a kategóriában, ismét a legjobb férfi mellékszereplők királyaként – értitek, Dr. KING Shultz. Bár már semmin se lepődök meg, de ha mégsem ő kapja, akkor csak azon fogok bánkódni, hogy nem DiCapriot vagy Samuel L. Jacksont jelölték ugyanezért a filmért. A Lincoln elviszi a legjobb filmet és legjobb rendezőt, sok egyéb mellett, ebben ne legyen kétségünk, legalábbis ha hozzák a formájukat a döntéshozók.

Nos, készen álltok a nagy érvágásra? Felhívom mindenki figyelmét, hogy gyenge idegzetűek és korunk színészóriásait vakbuzgó rajongással illetők most takarják el a szemüket. Három nevet fogok mondani. Három nevet, akik még nem kaptak abból a fényűző dicsőségből, amelyet – egyébként tévesen – az Oscar díj jelent. Három nevet, szégyenségi sorrendben, emelkedő tendenciával. Fókuszpontként határozzuk meg, hogy nem színészi kvalitásukat rangsorolom, hanem hogy életművük, szorgalmuk és odaadásuk szerint mekkora hatalmas hiba a Kedves Akadémia részéről, hogy még nem kaptak semmilyen elismerést. Egy-egy példával színesítem a rangsort.

Gary Oldman. Az ő helyére sok színészt írhattam volna, Oldman képviseli azt a réteget, akik igazán megérdemeltek volna valamit, legalább egyszer pályafutásuk során. Hogy miért? Drakula, Leon, a profi, Az ötödik elem, Harry Potter filmek és Batman tirlógia, Suszter, szabó, baka, kém. És akkor még nem vagyok egy Gary Oldman fanatikus, biztos rengeteg remek filmet kihagytam tőle. Next, eddig csak finomkodtunk, most jön a leszámolás. Készen álltok a megdöbbenésre?

Leonardo DiCaprio. Komolyan mondom olyan nehéz ennek az embernek a kitüntetésosztás, hogy nem is tudom hol kezdjem. [nagylevegő] Egy kosaras naplója, Titanic, Kapj el, ha tudsz, A tégla, Viharsziget, Eredet, és végül a kivételes alakítás a Django Elszabadulban [kifúj]. Míg Gary barátunknál olyan filmeket írtam, amelyekben szerepelt és egyébként sikeresek lettek, Leo esetében megtelt a listám olyanokkal, amelyek DiCaprio MIATT vagy részben miatta lettek kasszasikerek. Szégyen és gyalázat. Milyen letagadnivaló döntések sorozata vezetett odáig, hogy ez az ember nem kapta meg ezt az elismerést? Na de most jön a végső csapás.

A pótolhatatlan géniusz, Johnny Depp. Kész, nem lehet felsorolást csinálni. Minden szerepe magával ragad. Bocsássátok meg, hogy nem kap olyan hosszú munkásság-sorolást, mint két másik színészünk, de aki Depp ezen a listán való szereplésének súlyát nem érzi át, annak hiába is magyarázom. Na jó, de csak a legemlékezetesebbeket: láttuk kibontakozni Edwardot az Ollókezű Edwardban, megtapasztaltuk egy filmrendező nyughatatlan lelkesedését az Ed Wood című filmben, átérezhettük egy magasztos célhoz való rögeszmés ragaszkodását a Sweeney Toddban (ahol hangjával is rengeteget hozzátett az alakításhoz, életében először, de reméljük nem utoljára). A három szó, amit kiemeltem nem véletlen: kibontakozott, hisz pontosan azt a modorosságot használja Edward-ként, mint karrierjének ezen szakaszában színészként. Örökké lelkesedik, mint művész, és ragaszkodik egy vízióhoz, amelyhez Tim Burton-ben találja meg a társat. Aki látta e három filmet éreznie kell miről van itt szó: Johnny Depp minden szerepében hiteles, és nem azért, mert szörnyszülött, filmrendező, vagy pszichopata borbély lenne. Azért, mert valódi életében megtalálja azokat az érzelmeket és motívumokat, amiket felhasznál játéka közben, így olyan őszintének hat a vásznon, hogy nem tudjuk levenni róla szemünket. Az egyik kedvencem és véleményem szerint korunk egyik legjobbja, senki nem tudna meggyőzni az ellenkezőjéről, de hát ki is akarna, őt mindenki szereti nem?

Hogy mit gondolok az Oscarról? Nem utálom. Abszolút nem. Úgy gondolom túlértékelt, nem reagál kellőképpen a modern nézők igényeire, hatalmi pozíciójával visszaél és olyan minőségi mércének akar látszani, mint amilyen soha nem volt és valószínűleg nem is lesz. De nem utálom. Sőt engem is érdekel. De csak hogy érveket gyűjtsek ellene évről-évre. Nem arról van szó, hogy rossz filmeket díjaznak, hanem hogy nem a jó filmeket díjazzák, és a kettő között hatalmas a különbség. A célom az, hogy akadjunk már le erről a gáláról és ne ezt tekintsük etalonnak. Dühkitörésem a végéhez ért. Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy ezt leírhassam. Most, hogy kipötyögtem magamból mihez kezdjek az oldallal...? Nos… ha már itt vagyok.

                                                                                                                                                                             DN-es