Bemutatkozás

Élőben jelentünk a mainstream peremvidékéről.

Részletesebb ars poetica

Facebook

Twitter

Contact

dinihotelblog@gmail.com

Friss topikok

  • sunblind: ".. Az emberek, akik sohase ismert fényt hordtak a szembogaraikban és apró, szaggatott gesztusokka... (2015.12.17. 19:07) Nagy Pillanat
  • doggfather: @DNes: hát akkor az összes forgatókönyvírói alapszabály lemehet a csába, ha azt sikerült összehozn... (2014.04.06. 13:04) Így jártam...
  • sunblind: vászonjelen ... mivan? :) fuckyeah, nekemis vérzik a szívem leóért. de ennek nyerni kell. nehéz ... (2014.02.27. 21:34) Dallas Buyers Club

2013.12.06. 18:18 DNes

Santa Claus is coming to... Dini Hotel!

És két filmet is hozott!

Igenigenigen tudom, megint kimaradt kettő hónap. Meglepően sokan kérdezték tőlem, hogy mi a helyzet, miért nem írok, és ezt nagyon köszönöm nekik. Sajnálom én magam is, sok munkám és kevés szabadidőm, csak rövidebbet/kevesebbet engedett volna, azt meg úgy nem akartam. De ahelyett, hogy most órákig magyarázkodnék, inkább beszélek arról, hogy mi lesz.

Hát akárhogyis, de biztosan folytatni szeretném, szóval innentől kezdve még a megszokottnál is rendszertelenebbül jelentkezem, hosszabb-rövidebb bejegyzésekkel, de igyekszem valami értelmeset kipréselni az adott témából, legfeljebb ezután koncentráltabban, sűrűbben, töményebben. Nemsokára (értsd: hónapokon belül) egy valóban különleges dokumentumfilmmel jelentkezem, de addig is van még két beszámolóm.

Bele is kezdek; a legutóbbi bejegyzés óta két említésre méltó filmet láttam, amelyeket rögtön prezentálok is, méghozzá az expressz rovat keretein belül.

Dini Hotel Express
Dupla kiadás

---

The Hunger Games: Catching Fire
(Az éhezők viadala: Futótűz, 2013)

Rendezte: Francis Lawrence
Írta: Suzanne Collins regénye alapján, Simon Beaufoy és Michael Arndt
 

Röviden: Ide a könyvet!! A könyvet, ha mondom!

Bővebben: Úgy gondolom rengeteg dolog maradhatott ki ebből a filmből, borzasztó hossza ellenére. A moziból kilépve már teljesen meg voltam róla győződve, hogy mielőtt a harmadik rész megjelenik (ami ugye két részletben fog a vászonra kerülni), én ki fogom olvasni a könyvet. Végig az volt a gondolatom a 146 perc alatt, hogy kapkodás van, meg hogy nem fér bele minden, aminek bele kellene férnie, sok karakter alig szerepelt.

Ettől függetlenül az élmény jó volt, az első részhez hasonlóan szerintem itt is a Viadal sikerült a legkevésbé érdekesre, az elején lévő sztár-körút és a forradalom jeleinek feltűnése vitte a műsort. A színészek teljesítették az elvárásokat, kivéve azokat, akik túlteljesítették: ilyen volt a mindig remek Woody Harrelson (Haymitch), és Donald Sutherland (Snow) - aki most valóban gonosz volt, nem úgy mint az első részben, vagy akár Elizabeth Banks (Effie), aki most megmutathatta a karaktere másik oldalát is. Üdítő választás volt Philip Seymour Hoffman, bár nagy kár, hogy már-már cameo-nak beillő időt kapott csak a képernyőn, Stanely Tucci pedig még mindig hatalmas poén ebben a szerepben.

Természetesen nem hagyom el a produkció csillagát sem, Jennifer Lawrence szokásához híven hibátlan dolgot pakolt le elénk, mondanám, hogy sokra viszi még, de már elkéstem ezzel a kijelentéssel. Nem véletlenül számolok be minden filmjéről, az meg már csak a running joke része, hogy minden alkalommal kifejezem plátói érzéseimet iránta. Az American Hustle is ünnep lesz a Dini Hotelben, főleg, hogy kibővíthetem a David O. Russell gyűjteményem (A harcos és a Silver Linings után). >link a poszthoz<

Szóval várom a harmadik részt. Az Éhezők Viadalát már csak egy hajszál választja el attól, hogy elismerjem eredetiségét. Az első rész a Battle Royale szoknyája mögül kukucskált ki, a másodikról meg sokszor a Jumanji jutott eszembe ezekkel az idétlen majmokkal az erdőben, meg úgy az egészet körbelengi egy ilyen „minden ismerős valahonnan” érzés. Ha végre túllépünk Katniss – egyébként nagyon szimpatikus – karakterén, és elkezdünk végre a nagy egészre fókuszálni, akkor jól sülhet el ez a történet.

---

Rear Window
(Hátsó ablak, 1954)

Rendezte: Alfred Hitchcock
Írta:  novellája alapján, 

A Puskin mozi remek ötletet valósított meg a múlt hónapban; Hitchcock filmeket vetítettek újra, így nézhettem meg a Hátsó Ablakot.

Most aztán nem fogok nagy feltárást végezni, Hitchcock filmekről talán felesleges mélyreható elemzést írni. Úgy képzelem, hogy a Tarantino életművel is hasonló lesz a helyzet 10-15 év múlva. Persze aki nem látta, annak mégis illene egy kis kedvcsinálót beszúrni ide, úgyhogy haddszóljon.

Drága rendezőnk egyik legelismertebb filmje, egy vérbeli thriller, egy rejtélyes történet elmesélése szokatlan nézőpontból. A főszerepben James Stewart, Hitchcock saját bejáratú színésze, és aki a női vonalért felelős, a kor dívája Grace Kelly. Jeff, a fotóriporter balesetet szenved, így hosszú időre tolószékbe kerül. Felépülése olyan sokáig tart, hogy kénytelen elfoglalni magát; a társasház belső udvarát szemléli naphosszat, és szokatlan dolgokra lesz figyelmes. Nem telik sok időbe, míg összerakja a fejében a történetet; azt gondolja, szomszédja megölte a saját feleségét. A Jeffet meglátogató bejárónő, kolléga és barátnő egy szavát sem hiszik. Vajon valóban egy bűntény elkövetésének volt szemtanúja, vagy csak a szobában töltött hetek okozzák az élénk képzelgést?

A Rear Window egy kifejezetten könnyed, nyugodt és nagyon humoros darab, még ha ez első hallásra nem is hihető el. Nem siet sehova, szépen fókuszba állítja a karaktereket, felépíti a környezet minden egyes elemét és komfortérzetet teremt. A forgatókönyvírásban gyakran felvetődő tézis, hogy már az első oldalon meg kell alapozni a hangulatot és a konfliktust. Bár ez itt is megvan, de annyira le van csavarva a hangerő, hogy szinte belefeledkezel. Pontosan tudod, hogy mit várj ettől a filmtől, és mégis ad időt rá, hogy egy nyugodt alaphelyzetbe kerülj, és ne csak azt várd, hogy mikor történik már meg a baj. Látszik a film ritmusán, hogy Hitchcock ismerte a közönségét, pontosabban, hogy őt ismerte a közönsége. Amíg csak lehet, húzza a fordulópontot, utána viszont beindulnak a dolgok, és jöhet az a jó kis suspense-feeling.

Épp a napokban mesélte nekem a munkatársam, hogy készült ebből egy remake. Azt ugyan nem láttam, de ezt erősen ajánlom mindenkinek.

---

Miután kitárgyaltuk a legújabb és a legrégebbi filmet, még azt elmesélem (mert azt hiszem kimaradt), hogy voltam a Corvin mozi Vissza a jövőbe trilógia vetítésén, amelyet a remek szervezés és a kultikus film mellett, a rajongók energiái tettek emlékezetessé. DeLorean a mozi előtt, relikviák az előtérben, taps a filmek után. Igazi ínyenceknek való előadás volt.

Mai tanulság: november hónapban a kisebb mozik köröket vertek a multiplexekre.

DN-es

Szólj hozzá!

Címkék: hitchcock éhezők viadala jennifer lawrence hátsó ablak hunger games rear window


A bejegyzés trackback címe:

https://dinihotelblog.blog.hu/api/trackback/id/tr585678843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása