Bemutatkozás

Élőben jelentünk a mainstream peremvidékéről.

Részletesebb ars poetica

Facebook

Twitter

Contact

dinihotelblog@gmail.com

Friss topikok

  • sunblind: ".. Az emberek, akik sohase ismert fényt hordtak a szembogaraikban és apró, szaggatott gesztusokka... (2015.12.17. 19:07) Nagy Pillanat
  • doggfather: @DNes: hát akkor az összes forgatókönyvírói alapszabály lemehet a csába, ha azt sikerült összehozn... (2014.04.06. 13:04) Így jártam...
  • sunblind: vászonjelen ... mivan? :) fuckyeah, nekemis vérzik a szívem leóért. de ennek nyerni kell. nehéz ... (2014.02.27. 21:34) Dallas Buyers Club

2015.12.17. 18:54 DNes

Nagy Pillanat

Podmaniczky utca.

Várakozással, feszültséggel teli az utastér levegője. Szinte érezni a pórusokból kiáradó feromonokat. A küzdj vagy menekülj elemi ösztöne. Pedig maga a hangulat nyugodt, a rádióban komolyzene szól.

Valamivel éjfél után vagyunk, úgyhogy az utak üresek, de hát a kései indulás nem a mi döntésünk volt.

Ő mosolyog, alapvetően derűs a kedve, de azért érzi, hogy most dráma zajlik bennem. Hogy minden rezdülésre ugrok. Persze ő is ideges, de furcsa mód ő nem kattan el ezen annyira.

Bennem fel-fel buggyan a magma, egy feszítő, különös érzés. Félek attól hogy itt valami most csak úgy elfüstöl.

"De jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy el."

Egy kis könnyűzene vegyül a komolyba, aztán kiverem a fejemből a dalt.

Már valami 10 perce nem szóltunk egymáshoz, pedig lassan mostmár beszélni is kellene róla, mert majd ott fogunk állni és akkor kelleni fog ez az elvesztegetett idő.

---

Őszinte leszek... én félek Drágám.

Mitől félsz? - Felnevet, de ez elég gyenge próbálkozás részéről.

Micsoda hülye kérdés. Tudom persze, hogy ez csodálatos dolog, meg minden, de van bennem valami mocorgás tudod. Nekem hiányozni fog ez a várakozás, mert ez színtiszta reménység és szeretet. Ami ezután jön az pedig a kőkemény valóság.

Borzasztó, hogy ezt mondod. Lehetnél bizakodóbb. Ne felejtsd el, hogy ez egy hatalmas dolog, és örülhetsz, hogy azok közé tartozol, akiknek megadatik. Próbálj arra gondolni milyen boldog leszel.

És mi van ha esetleg valamit elrontanak? Én ordítva fogok kirohanni! Talán még kárt is teszek magamban.

Ugyan már, ne beszélj baromságokat!

Nem bírnám végignézni. Tudom, hogy ott kell lennem veled, de én nem bírnám ki. Túl régóta várok erre. Mi van ha csúnya lesz? Vajon akkor is tudom majd szeretni?

Hát persze! Amint meglátod rögtön belé fogsz szeretni. Akkor egy csapásra eltűnik a félelmed, meglátod. Ezen mindenki átesik.

Csak tudod az a baj, hogy ilyen nem lesz többet. Persze lehet, hogy lesz még kettő később, de belőle csak egy van. Túl régóta várok erre.... egyébként mit mondtak meddig fog tartani?

Valamivel több, mint 2 óra. De te kimehetsz előbb, ha nem bírod.

Nem!

Ott maradok végig, ez nem is kérdés. És bármilyen lesz én szeretni fogom.

Ennek örülök... nézd én megértem az aggodalmad, de nagyszerű lesz, majd meglátod. Pont amilyennek elképzelted. Majd posztolhatsz róla a Facebookon.

Hát azért ezzel óvatosan. Ez egy nagyon személyes dolog. Meg aztán ki kíváncsi rá.

Hogy mondhatsz ilyet? Mindenki nagyon fog örülni, hogy kirakod, majd figyeld meg, csak úgy repkednek majd a lájkok.

Nem is tudom. Azt hiszem, majd ezt később eldöntöm, most nem vagyok képes erre gondolni sem. Csak érjünk már oda, és láthassam végre.

Nagy pillanat lesz.

Az biztos! Mi is a címe?

Százszor átbeszéltük Drágám.

 

The Force Awakens.

 

DN-es

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://dinihotelblog.blog.hu/api/trackback/id/tr738180424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sunblind 2015.12.17. 19:07:01

".. Az emberek, akik sohase ismert fényt hordtak a szembogaraikban és apró, szaggatott gesztusokkal beszéltek az ajtócsapkodásos szobában, körülem a tárgyak, amelyek elvesztették régi színüket és ízüket, a papír, a fehér kéziratpapír, a tollszáram, amely hirtelenül nagyon vékonypénzűnek látszott és a tintatartó, mélyén a fekete pocsolyával, mind-mind idegenül, ismeretlenül meredtek reám. Csöngött a telefon, órák hosszáig. A sok kis ideges csöngetés, a sok kérdés, a sok izgalom, a sok kiáltás egy végtelen vonallá, egy végtelen kiáltássá, egy végtelen csöngetéssé tevődött össze. Nem egy ember csönget már, de a tömeg."
süti beállítások módosítása