Előirat: Nem, a mellékelt fénykép nem ezért a bejegyzésért született, de gondoltam, ha már az előző posztban az arcomat adtam a mókához, ez a kép jó illusztráció lehet, ráadásul a címre is kellőképpen kínosan reflektál.

Sziasztok, egy kis helyzetjelentés, olvasnivaló azoknak akik jelenleg döglődnek a monitor előtt.

Nyugalom a nyári uborkaszezon nem csapott le a Dini Hotelre, nagy a filmforgalmunk, csak éppen idő nincs a bejegyzések futószalagon való gyártására. Ez főleg egyéb projektek miatt van, nemrég például egy Forma 1-es videót kalapáltam össze, továbbá szeretném a forgatókönyvemet is fejleszteni, a nemsokára esedékes munkákról nem is beszélve (hisz költeni is kell valamiből). 

Viszont akkor most bejelenteném: nagy fába vágtam a fejszémet, miként egy színész - majdnemhogy - életművét készülöm mérlegre rakni, persze a teljesség igénye nélkül. 

Gondolkoztam, hogy adjam elő mindezt - vagy igazából akármit: bátran vállalva a vállalnivalót, vagy a dilettantizmus zászlaját lobogtatva, hogy ne érhesse kritika a véleményemet. 

Legyen ez a nap tanulsága! 

Az igazán okosok szégyenszemre rá vannak kényszerülve, hogy a hozzá nem értés varázserejű prizmáját pajzsként emeljék a magasba, miközben a "szakavatott" kollégák megkönnyebbült sóhajjal konstatálják, hogy nem kellett felszínre hozniuk letaglózó ostobaságukat. 

Hát ezzel én nyilvánvalóan letettem a pajzsot és széttárt karral, védtelen mellkassal rohanok az apró nyílvesszőknek, folytatva a kultúrmissziót. De egyelőre nem záporoznak. 

Talán majd ennél a következő bejegyzésnél...