Maratonunk első részét itt olvashatod!

Szóval most, hogy lefektettük az alapokat, itt az idő végre filmekről beszélni.

Komédiák a rosszabbik fajtából

Senkinek nem kívánom azt a két hetet, amit átéltem. Pótoltam az Adam Sandler „hiányosságaimat”, ami nem egyszerű feladat. Kérem, kíméljenek azok a kommentelők, akik arra hivatkoznak, hogy nem értek Sandlerhez, hiszen ALAP filmjeit sem láttam. De igen, láttam, csak mivel nem komálom a srácot, talán érthető, hogy nem voltam up-to-date a munkásságáról, ezért csak most pótoltam. És igen, lesz olyan, amire már nem nagyon emlékszem, de nem vagyok hajlandó újranézni, olyan rossz volt, és olyan is lesz, amit direkt kihagyok.

Sokat gondolkoztam, hogy kronológiai sorrendben, vagy rossztól a jó felé haladva írjam, de az olyan szinten kannibalizálta volna a listát (értsd: mindenki csak görgetve vadulna), hogy inkább régitől az új felé haladok, és 10-es skálán való értékelés sem lesz, úgysem vagyok híve a dolognak.

Tehát: álljon itt egy lista Adam Sandler filmjeiről, a teljesség igénye nélkül, egy pár soros leírással nyakon öntve.

Billy Madison - a dilidiák (LINK)

Mert magyarul kötelező az idióta alcím. Őszinte leszek, nem emlékszem egy fikarcnyira sem erre a filmre, az interneten olvastam csak utána, eléggé visszataszító minden rajta ahhoz, hogy rossz filmnek könyveljem el, így látatlanba is. Végül csak van haszna, hogy Sandler konzisztensen szar.

Happy Gilmore – a flúgos golfos (LINK) 

Alcím, már megint. Ezt kétszer is láttam, ráadásul saját akaratból, és ez kevés filmről mondható el ezen a listán. Ettől még persze nem jó, csak kiskoromban imádtam, és újranéztem 16-17 évesen, hogy még mindig jó-e.

Nem volt az.

Gólyóálló (Bulletproof) (LINK)

Volt egy korszakom, amikor Adam Sandler filmeket néztem, mert nem értettem, mit esznek rajta (hát azóta sem tudom), ekkor néztem meg a Happyt is újra és ezt a dögunalmat is először. Nagyon kevés filmet hagyok félbe, de gondolom a ifjonti hév és a produkció alacsony minősége egyszerre vitte a kezemet a piros X-re.

Apafej (Big Daddy) (LINK)

Ezt is kétszer láttam, egyszer leültem elé, egyszer meg éppen a TV-ben ment amikor a közelben voltam. Érdekes módon ez valamennyire leköt, pontosan azért, mert van benne valami történetszerű dolog. Ettől még persze nem jó, de legalább nem verem a fejemet a falba tőle.

Sátánka (Little Nicky) (LINK)

Hát erről bizony tudnék szitokszókat hányni. Ez az első film a listán, amit valaki teljesen komolyan (!) ajánlott nekem, mint Sandler egyik legjobb, legviccesebb szerepét. Hát már nem emlékszem ki volt, de ha olvassa ezt, kérem nézze újra, majd vegye fel velem a kapcsolatot és mondja el mitől jó. Pontosan mutassa meg a filmben azt az EGY jelenetet, ami a legviccesebb volt. Külön bejegyzést szánok annak, ha valaki küld egy vicces részletet ebből a filmből. Nem bírtam végignézni, úgyhogy simán lehet, hogy kimaradtam valami korszakalkotó poénból, szóval tessék, lehet küldeni a timecode-okat, hogy hol nézzek bele. (dinihotelblog@gmail.com)

A kismenő (Mr. Deeds) (LINK)

Szintén egy olyan, amit kicsiként szerettem, akkor még önfeledten nevettem a fekete lábon, meg a Beteg Szem nevű karakteren, de sajnos ez sem tarthatott örökké. Utólag elkaptam a TV-ben néhyány jelenetet és finoman szólva sem voltam meggyőzve… Kezdek gyanakodni, hogy Adam Sandler 10 év alattiaknak forgat filmeket. Hmm…

Ki nevel a végén? (Anger Management) (LINK)

Itt van az első pozitív dolog. Ezt a filmet nem kicsiként láttam, hanem már érettebb korban. Tetszett és újra is néztem. És újra tetszett. A francba is, bármennyire is utálnom kellene, túlságosan imádom Jack Nicholsont, hogy ne röhögjek a földön fekve, amikor az I Feel Pretty-t énekli a hídon, a kocsiban ülve. Kicsit furcsa, Sandlert ebben sem komálom, de Nicholson annyira feldobja ezzel a Jokeres színezettel a  dolgot, hogy nem bírom nem szeretni. Nem egy nagy durranás, de szórakoztató, sokszor vicces és valamiért közel áll a szívemhez. De azért ez az értékelés is csak a Sandler-tengerben állja meg a helyét.

50 első randi (50 first dates) (LINK)

Én nem szeretem ezt a filmet, szerintem unalmas, és erőltetett, meg egy kicsit groteszk is. De az az igazság, hogy meg tudom érteni, ha valaki szereti. Nekem nem a világom, de aki azt mondja közel áll hozzá, mint hozzám az előző film, könnyedén ráhagyom.

Csontdaráló (The Longest Yard) (LINK)

Személyes ismerőseim között is van vagy 10-15 ember, aki esküszik erre a szarra. Komolyan mondom nem értem őket. Jó a zene benne oké, meg van benne egy csomó híres arc, sportolók és rapperek egyaránt. Oké. De ettől még nem fogok hasra esni. Drámának nem elég drámai, vígjátéknak nem elég vicces. Egyébként egy régi film remakejéről beszélünk, de az alapanyag alighanem több figyelmet érdemelne, mint ez. Bocs 10-15 ismerős.

Távkapcs (Click) (LINK)

3-4 filmen sírtam eddig életemben, és ez az egyik. Természetesen arról a részről van szó, amikor az apjától búcsúzik el egy visszatekerés folyamán. Szerintem nagyon megható jelenet, és nem akarom a kezemet mosni miatta, bevallom őszintén, de biztos felmerül a kérdés: miért pont ezen? Hát van erre egy elméletem. Szerintem a film olyan alacsony ingerkészletből dolgozik, hogy egyszerűen túl nagy volt az ugrás nekem. Ki tudja, lehet hogy a Forrest Gumpban például egy ilyen jeleneten röhögnék.

Na de ezen kívül: egy marha jó ötletből dolgozik, egy nagyon jó mellékszereplővel (Krisz Walken), és így is sikerült egy annyira semmilyen filmet összehozni, ahol a legviccesebb dolog Walken haja és öltözéke volt. Kár érte, komolyan.

Férj és férj
(I Now Pronounce You Chuck & Larry) (LINK)

Tipikus romkom, ami bátortalanul és ügyetlenül kezeli az alapjául szolgáló ötletet, miszerint két hetero faszi buzulásra kényszerül. Ha már ilyen témát választunk, miért nem visszük túlzásba, miért nem vagyunk merészek? Jó is lehetett volna, csak meg kellett volna találni az arany középutat a Randiguru (Hitch) és a Brüno között.

Ne szórakozz Zohannal!
(You don’t mess with the Zohan!) (LINK)

Van két haverom, akik imádják ezt a filmet. Valószínűleg tudnak róla, hogy ez egy elég gázos, egészen gusztustalan cucc, de nem foglalkoznak vele. Talán azért, mert mindig betépve nézik meg. Csak egy tipp.

Szerintem ez egy leplezetlen Sacha Baron Cohen koppintás, csak egy valami hiányzik belőle, hogy teljesen az legyen: az intelligencia. És ettől lesz S.B.C. jó és A.S.(S. – a szerk.) szánalmas.

Esti mesék (Bedtime Stories) (LINK)

Érdekes történet – amit már szavamra mondom láttam valahol, de megint egy humortalan, gyerekes valamibe fullad. Ja hogy ez családi film és miért szidom, mert gyerekeknek készült? Hát bocsánat, de az én gyerekeim olyan filmet biztos nem fognak nézni, ahol egy CGI hörcsög a legnagyobb poén, és amiben semmi tanulság nincs. Na jó, nézheti, de csak ha nagyon húzogatja az ingem ujját.

Nagyfiúk (Grownups) (LINK)

Ezt például tegnapelőtt láttam, úgyhogy nagyon friss az élmény. Ennél unalmasabb filmhez rég volt szerencsém. Közben darut hajtogattam, tornáztam, a felhőket néztem, és azt hiszem egyszer a szemhéjamat is tüzetes vizsgálatnak vetettem alá belülről. Elkezdtem nézegetni a díszleteket, a háttereket, mindent, csak azt nem ami a képernyőn folyt. Én nem szenvedtem ennyit filmen a Kőszívű ember fiai óta (általános hetedikben volt kötelező, nem csoda, hogy nem bírtam).

Volt azért amikor felültem a székben. Volt egy annyira ízléstelen poén, amit egy 10 éves hülyegyerek írhatott. Rob Schneider - a másik szánnivaló barom – karaktere szétszórta a szélben halott edzőjük hamvait, aztán „hamvas” kézzel belenyúlt a KFC-s vödörbe, de Kevin James karakterét ez hidegen hagyta, mondván, hogy ő éhes.

Mi?

Nem az a baj, hogy gusztustalan, hanem hogy kurvára nem vicces! És ezt biztos úgy reagálná le egy volt tanítvány, hogy „áá nembaj, akkora disznó vagyok, hogy nekem még ez is belefér, EMBERI HAMVAKKAL BESZÓRT CSIRKESZÁRNYAT akarok enni”. Primitivitás a köbön.

Aztán utánanéztem és kiderült, hogy ezt a filmet 10 éve akarták megcsinálni, csak az egyik színész elhunyt közben és ezért eddig húzódott. Hát azért ilyen! Ne vicceljetek már, 10 éves forgatókönyv alapján dolgoztok? És ezek nevezik magukat profinak? Azóta megváltozott a mozinéző igénye, erre nem gondoltatok? Hát ezért ilyen rohadt unalmas.

Még egy fun fact a végére. A mozi premierje után Adam Sandler a film főszereplőinek (Chris Rock, Kevin James, Rob Schneider és David Spade) vett fejenként egy vadiúj Maseratit. Rock ugyan elfogadta az ajándékot, de azt mondta utána úgy érezte magát, mint „Adam Sandler kurvája”. Nem is tudom mit vártam.

Kellékfeleség (Just Go With It) (LINK)

Ezt is a napokban láttam, két barátom ajánlására. Meséltem nekik, hogy Sandlerről fogok írni, és ismerték annyira a véleményemet, hogy megpróbálják megmenteni kedvencüket egy jó film ajánlásával. Hát sajnos nem igazán sikerült nekik.

Gagyi romantikus történet, idegesítő gyerekszínészekkel, akik irreálisan viselkedtek, a kiscsaj brit akcentusos karakterjegye pedig marha idegesítő volt, és semmi értelmét nem láttam. A forgatókönyv rettenetesen pocsék, tele van mesterségesen létrehozott jelenetekkel és konfliktusokkal, erőltetett, időhúzó párbeszédekkel.

Egy csöcsfeszt az egész, amiben a legnagyobb poén nem volt szándékos: Jen Anniston szétbotoxolt arccal rossz véleménnyel van a botoxról. Sandlernek meg sikerült 120. alkalommal is beletuszkolnia a produkcióba a haverjait, korábbi szerelmét (gondolom Anniston ezért kapta a szerepet), és feleségét is egy kis szerep erejéig. Aztán gondolom mind kaptak egy-egy Maseratit.

Jack és Jill (LINK)

Igen, a nagyágyú, amit természetesen nem voltam hajlandó megnézni, de legyen elég róla annyi, hogy 10 aranymálna büszke tulajdonosa. Hála az égnek, hogy magáért beszél és nem kellett megnéznem. De a Jancsi és Juliskának így is hatalmas jelentősége van Sandler munkásságában és el is mondom miért.

A Művészúr filmjeinek színvonalára szerintem 2 lehetséges magyarázat van:

1. Sandler nincs tudatában annak, hogy amit csinál az nem vicces. Ebben az esetben még az is előfordulhat (bár nem valószínű), hogy az én humorérzékemmel van a gond. Ha nem ez a helyzet, akkor viszont simán egy bugyuta bohócról beszélünk, aki őszintén hiszi, hogy szórakoztatja az embereket. Ennél fogva pedig nem tudnék haragudni rá.
   
   DE!
   
   
2. (én úgy gondolom ez a helyes következtetés) Adam Sandler saját szándékból, vagy külső behatásra tudatosan és direkt alacsony minőségű filmeket gyárt, hogy azok a reklámok szintjére süllyedjenek. Ebben az esetben pusztán üzleti érdekekről és kapzsiságról beszélhetünk, ami viszont már kifejezetten dühítő. Ha ezt az elméletet vesszük alapul, akkor a Jack és Jill c. filmnél jutott el Sandler arra a pontra, ahol már a minimális elfogadható színvonal alá süllyedt és már a saját rajongói, az ő béka segge alatti igénykövetelményeikkel is megvetették munkáját. Ezért ilyen fontos a Jack és Jill. Adam Sandler megtalálta a határvonalat nézhető és nézhetetlen között, ezzel pedig abban is biztosak lehetünk, hogy soha nem fogja magát megerőltetni azért, hogy a minimum munkánál és pénznél többet fektessen az adott produkcióiba.

Nagyfiúk 2 (Grownups 2) (LINK)

Namost ha bárki is azt várta, hogy Nagyfiúk 2 kritikát fogalmazok meg, azt el kell hogy szomorítsam, én köszönöm szépen, kihagyom. És már most mondom: a hármat is.

Viszont itt is lenne egy fontos észrevételem. A hollywoodi filmgyártás manapság nagyon szereti a folytatásokat, mert könnyen mozgat meg régi nézőket és újakat egyaránt, ráadásul ez a formátum kevesebb munkával is jár: sokszor ugyanaz a rendező, színész, sőt történet is (lásd: Másnaposok-széria). De hogyha ez a dolog ilyen kifizetődő minden szempontból, akkor vajon Sandler miért nem élt még vele soha?

Ez most meglepő felvetés lesz: szerintem nem akarja ugyanazzal mégegyszer kiszúrni a szemünket. Ez pedig azt feltételezi (amit simán el tudok hinni), hogy Sandler jót akar a filmjeivel és egy amolyan hivatásos szórakoztatónak tartja magát. Őszintén gondolom, hogy jófejségből nem gyártott eddig folytatásokat. De akkor mi történt most?

Jack és Jill. Ha elolvastad a fenti okfejtésemet láthatod, miről beszélek. Nem kell megerőltetnie magát. Eddig mindig eredeti ötlettel állt elő – bár ez sem igaz, hiszen a listában szereplő filmek meglepően magas hányada feldolgozás, vagy remake -, most azonban azt mondta: srácok… TELJESEN MINDEGY mit tolok eléjük, zabálják. A nevem bőven elég az eladásokhoz, nem kell itt semmilyen erőfeszítés, elmegyünk megint valami luxushelyre és forgatjuk, ahogy 5 napig hülyülünk, HABZSOLNI fogják.

És sajnos… ez az igazság.

Ja és ha már luxushelyekről van szó. Mondj 2 olyan Sandler filmet, amiben nem hatalmas vagyont örököl, vagy hatalmas vagyona van, vagy menő fogorvos, szóval nincs teletömve pénzzel. Nem nagyon tudsz. Ezt hívják eyecandy-nek, most nem megyek bele részletesen, de pontosan úgy működik, mint amikor csöcsöket raknak a filmbe. Eltereli a figyelmet a borzalmas tartalomról a kifogástalan körítés.

A Kellékfeleségben például csöcsfeszt és Hawaii is van egy jó adaggal.

De vajon maradt remény?

Sandler rajongók figyeljenek! Ne adjátok fel, hogy kedvencetekről olvassatok 1-2 jó szót is, mert megeshet. De most sajnos a lassan védjegyemmé váló ízléstelen cliffhangerrel zárom a bejegyzést. Ha holnap is visszanézel, elmondom melyik Sandler legjobb filmje, és megmutatom az okát, miért nem tettem még ennyi csalódás után is feketelistára az öreget. Ha érdekel, akkor légy jelen!

Itt a vége a második résznek. Ha kíváncsi vagy a folytatásra, látogass vissza holnap este is!

DN-es