Szükségtelen bemutatni korunk legbefolyásosabb és egyik legazdagabb rendező-producerét. Három aranyszobor csücsül otthon a polcán, kettő a legjobb rendezésért (Ryan közlegény megmentése, Schindler listája) és egy a legjobb filmért (szintén Schindler).

Ami viszont talán prezentálásra szorul, az az első alapkő szakmai életében, pályafutásának felvételi dolgozata. Innen már csak két lépés volt a mainstream áttörés. Nem a Cápáról van szó, arról majd egy másik alkalommal. 

Párbaj (1971)

(Duel)

Rendezte: Steven Spielberg
Írta: Richard Matheson

Sokan klasszikusnak nevezik ezt a filmet, ami egyfelől érthető. Vérbeli suspense film, a hangulata kétség kívül egyedi, a jelenetek izgalmasak. Bár nekem egy thrillerhez túl kimért a ritmusa, belefért volna egy-két váratlan karfa szorítós jelenet, de azt hiszem csak a 21. századi Baljós árnyakon szocializált ifjú beszél belőlem, elvégre az atmoszféra nagyon jól működött olcsó hatásvadászat nélkül is.

De nem tökéletes film. Sok hibája van, és egyszóval mondva amatőr. Egy kezdő rendező küzdelme az elemek ellen, semmi perfekcionizmus, csak izzadtsággal elvégzett munka, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Látszik rajta a túlzó igyekezet, ami természetes, amikor a film felelőse egy ilyen nagy lehetőség kapujában áll. Ezzel nem mentem fel a produkciót, de tény. Spielberg arca többször is visszatükröződik a jelentek során, sokszor láthatóak a stáb tagjai – például a kocsi hátsó ülésén -, rendszeresen láthatóak a kamerák árnyékai, a teherautóról néha eltűnnek a rendszámtáblák, és még sok ehhez hasonló. Persze erre is van magyarázat, de ettől még kizökkentő.

Lefordítottam egy részletet a „Duel : A Conversation With Director Steven Spielberg” vagyis, „Párbaj: Beszélgetés Steven Spielberg rendezővel” című dokumentumfilmből, ez foglalja össze a legjobban azt, amit mondani szeretnék. Azt hogy ez a film nem filmszakmai, hanem filmkészítési etalon. Nem idézet következik, hanem kivonat abból, amit Spielberg mondott.

---

Egy nap Steven az irodájában ült, éppen forgatókönyvet és ötleteket vetett papírra, várta, hogy kapjon egy megbízást. A managere egy rövid történettel állított elé, amit Richard Matheson írt. Spielberg elolvasta, és imádta. Azt mondta olyan, mint egy hitchcock film, mint a madarak, csak kerekeken. Tudtára jutott, hogy Matheson már dolgozik is a forgatókönyvön. Felhívta a producert, George Ecksteint, és meghallgatást nyert. Referenciaanyagként a Columbo: Gyilkosság könyv szerint (felhívnám a figyelmet a kiemelkedő fordításra) című film kezdeti stádiumban lévő verzióját vitte be. Ezt Spielberg rendezte, és ez volt a sikeres sorozat első része, amely ekkor még filmnek készült. Eckstein visszahívta Spielberget és elcsevegtek róla, milyen ötletei vannak a film megvalósítására, hogy forgatná ezt le, majd megkapta a forgatókönyvet. Három nap múlva hívást kapott: „azt akarom, hogy te rendezd meg”. Ez volt élete második legjobb telefonhívása, az első az volt, amikor kikérték a kollégiumból, hogy rendező legyen. Így kezdődött.

Spielberg jól ismerte Matheson munkásságát, főleg a Twilight Zone-ban elért sikerei miatt (A hihetetlenül zsugorodó ember). A rendező úgy gondolta, nem mutatja meg a sofőrt a filmben, hiszen a nem látható, az ismeretlen mindig félelmetesebb a láthatónál és az ismertnél. Ez adja a suspense alapját is. Amikor a főszereplő kiválasztása történt, konzultáltak Spielberggel, és ez sokat segített neki, így érvényre tudta juttatni akaratát. Amint feldobták neki Dennis Weaver nevét, azonnal lecsapott rá, mivel imádta a fickót A Gonosz érintésében.

Ami a járműveket illeti: Spielberget nem érdekelte, hogy milyen az autó, amit a főszereplő vezet, csak hogy piros legyen, és így kitűnjön a sivatag színei közül, még a nagytotáloknál is. A kamionnál sem volt nagy gond, elé állítottak hét darabot, hogy válassza ki, és azonnal rámutatott arra, amelyiknek elől van a motorja, mert így egy arcot formázott. Saját személyiséget akart adni a járműnek, ezért tiszta rozsdásra és olajosra festette, bogarakat kent szét a hűtőrácson és a szélvédőn, idegen rendszámtáblákat tett a jármű elejére, amolyan trófeaként, hogy egy tömeggyilkos kerekeken guruló mását lássa a néző. A kihívás csak ezután következett.

Tíz napos limitet kapott a forgatásra és eleinte fogalma sem volt hogyan fogja megvalósítani az 1 óra 30 perc játékidejű filmet. Wallace Worsley azt mondta: „Úgysem tudod megcsinálni. Bizonyítanod kell, mert ha nem akkor repülsz innen. Nem tudsz megcsinálni egy ekkora filmet a helyszínen. Vissza kell menned a stúdióba forgatni.” Spielberg: „Azt semmiképp. Úgy nem lenne valódi.”
3 napja volt a bizonyításra, ha addig nem haladt előre eleget, akkor a stúdióban kellett folytatnia. Végül felvette az egészet 13 nap alatt. Három nappal csúszott, de valódi helyszíneken, valódi  autókkal forgatott és azóta is úgy tartják: ezt senki nem tudta volna megcsinálni tíz nap alatt.

Hogy sikerült ilyen gyorsan?

1. 1 mérföldnyi útszakaszra 5 kamerát helyezett el, majd ugyanezt az utat a másik oldalról is felvette, mert ott teljesen máshogy nézett ki a táj. Volt még egy kamerakocsija is és kész, meg is voltak az úti felvételek.
2. Nem mentek olyan gyorsan az autók, így Spielberg optikai trükköket használt a gyorsaság látszatának keltésére: alacsony kameraállás, sok, az út széléhez közeli tárgy, hegyek és kövek, hosszú fókusztávolságú objektívek, így a 40 km/h simán 160-nak tűnt.
   
3. Cary Loftin minden idők legjobb hollywoodi sofőr-kaszkadőre, ő vezette a kamiont. Olyan biztonságosan dolgozott, és mégis olyan félelmetesnek és ijesztőnek hatott a vezetése, hogy nélküle sosem sikerült volna határidőn belül maradni.
4. A kamera néha hibásan vett fel (24 fps helyett 20-ban), és mivel nem volt idő újravenni semmit, ezt egyszerűen felgyorsították, jobb lehetőség híján.
5. Spielberg lerajzolta az egész film térképét még a forgatás megkezdése előtt: épületek helyei, pontos mérföldek megjelölése, a járművek mozgása, az idő folyása. Így pontosan tudta hol kell felvenni a történet fonalát, amikor másnap visszamentek forgatni. Hatalmas mankó volt ez neki kezdő rendezőként.

Mivel a Duel nem a nagy vászonra készült, 1971. november 13-án leadták a TV-ben, majd hatalmas sikere után Európában már mozis megjelenést kapott. $450,000-ból (kb. 100 000 000 Ft-ból) készült a film, viszonylag low budgetnek mondható.

Összefoglalva: A Párbaj nem tökéletes film, sőt, de ha meglátod benne egy fiatal filmkészítő szenvedélyes bizonyítási vágyát, akkor imádnivaló. Ez Spielberg gyerekkori álmának megvalósulása. Forgatókönyve kifogástalan, megvalósítása dicséretre méltó, de a kész produktum – minden bájával együtt – amatőrre sikeredett.

Ha nem lennének a filmet tartógerendaként támasztó háttér-információk, akkor negatívba csapna át a véleményem, így viszont éppen tengerszint fölé emelkedett, filmszakmai érdeklődésem miatt. Ha téged nem érdekel a púder akkor nem ajánlom.

DN-es