Őszinte leszek: ez az írás kurva hosszú lett. Remélem azért elolvasod. Ha rajongója vagy alanyunknak mindenképp javaslom... ha nem, akkor is.
Íme: 

Érezted már úgy magad, mint aki nincs is jelen a világban? Azon kapod magad, hogy próbálod megfejteni a létezés lényegét, értelmét, okát, vagy hogy létezel-e egyáltalán. A létet jelek zavaros halmazának fogod fel?  Elképzeled az előtted lévő asztal molekuláit, atomjait, a részecskék mozgását, majd rájössz, hogy egy nagy egész lényegtelen elemeit próbálod vizsgálni. A testedet is így szemléled, de minél jobban belemerülsz a gondolataidba, annál jobban érzed, hogy az csak egy lakás, amit kibéreltél, de nem tudsz kilépni belőle.

Erre mondja azt a spirituális terminológia: lélek. A lélek szeretne kilépni a tested korlátai közül, mert úgy érzi megfullad és nem tudja irányítani azt. Amire rá kell jönnie annak, aki így érez: a test nem börtön, az akarat és tudat pedig nem egy külön rész, amit nem irányíthatunk. A test eszköz, az akarat és tudat pedig szabad. A lélek nem akarja elhagyni a testet… túl akar nőni rajta.

Aki már foglalkozott hasonló kérdésekkel, annak a két vizsgált film nem csak szimplán jó, hanem sokkal mélyebb benyomású élmény. E két film részleteit hosszú oldalakon át szokták elemezni kritikusok, de valamire nem igazán térnek ki: hogy kell ezt értelmezni az egészre nézve, szimbolikus és metaforikus hálóként?

The Matrix (1999):

Írta és rendezte: Andy és Larry (Oh pardon: már Lana) Wachowski

Tudom, most azt gondoljátok, hogy ez egy nagyon lejárt lemez, mindenki írt és beszélt már erről a filmről, minek most ez? Nos, lehet hogy igazad van, de mégis azt kérem olvass tovább, talán olyat mondok, amire még nem gondoltál.
A Mátrix véleményem szerint a filmtörténelem egyik legjelentősebb alkotása. Túlzónak hangozhat, de azonnal kifejtem – kb. 7000 karakter múlva, pedig higgyétek el, próbáltam tömören fogalmazni. Nem is tudom hol kezdjem a boncolását, mert annyi oldalról lehet vizsgálni, olyan sok dimenzióban terpeszkedik a film, hogy azt öröm nézni.

Mint mozifilm és science fiction: 

Nagyon szórakoztató, pörgős, mégis elmélyülős, akciódús, és szépen fényképezett, a speciális effektek pedig korszerűek. Mármint ma. 1999-ben meg gondolhatjátok milyennek hatottak (mintha Oscart is nyert volna ilyesmiért, azt hiszem kb. az összes technikai díjat bezsebelte). Tök jó róla beszélgetni a haverokkal, miután megnéztétek, de konkrétan úgy 2-3 napot át lehetne dumálni róla a megfelelő mennyiségű kaja, pia és (orvosi felhasználású) serkentő segítségével. A pasiknak ott van a latex Trinity, a hölgyeknek a… Keanu Reeves jónak számít? Hugo Weaving? Na, mindegy ők is biztos találnak egy szemrevaló legényt, van belőle bőven. Szóval minden szinten működik, néha kicsit bizarr, néha kicsit fura, de mindenképpen üdítő, hisz semmilyen más filmhez nem hasonlítható. Ritmusát és történetvezetését tekintve talán egy kicsit hajaz rá a 2010-es Eredet, de ezt is csak azért írom, hogy aki még nem látta a Mátrixot, az tudja, milyen jellegű élményt várjon, bár utóbbi film szerintem minden elemében erősebb (akció, történet, mondanivaló). A science tökéletes, sehol egy lyuk a storyban, a fiction pedig érdekes és egzotikus. Ja és ha Te is kihagytad a Mátrixot, akkor azonnal nézd meg, és ne olvass tovább, mert innentől kezdve SPOILER! is előfordulhat, ráadásul egy kukkot nem fogsz érteni a következő sorokból. Meg amúgy is..

Fun fact: Belegondoltál már, hogy Smith ügynök itt mit nyit ki (meg) valójában?

Open folder/thomas_anderson

Mint filozófiai eszmefuttatás:

Mindfuck kategória. Ha valami, akkor ez igazán. És nem úgy kell érteni, mint ahogy manapság használják, nem arról van szó, hogy kibogozod a cselekményt és rájössz, hogy ki volt a gyilkos, ki csinálta ezt meg azt, vagy mint az Eredetnél, hogy hány századik álomszinten vagyunk. Itt a történet könnyen érthető, egyszerű, mint egy vágódeszka. Ha nem akarsz mélyebb jelentést találni a filmben, nem fog megsértődni, hanem ugyanúgy leültet és szórakoztat. A Mátrixba mindenki annyira mélyül bele, amennyire szeretne. Nem akarod tudni mit jelent, hogy nincs kanál? Rendben van. De ha tudni akarod, mi a Mátrix, megmutatja, milyen mély is a nyúl ürege. Viszont ahhoz be kell venni a piros pirulát és hagyni kell, hogy az elméd felszabaduljon. Sok-sok, sőt valószínűleg rengeteg újranézés után, úgy érzed, hogy a film a részeddé vált és bővebb látképet kapsz olyan dolgokról, mint a tudat, születés, a szabad akarat, a sors kérdése, vallás, az élet értelme és célja, megvilágosodás, nirvána, felemelkedés, reinkarnáció, észlelés, és a létezés.

Aki már látta a filmet, most biztos röhög, hogy „ezt vetted le abból, ahogy Neo limbózik a felhőkarcoló tetején?” Ha hiszed, ha nem kedves olvasó, abban az egy jelenetben több a jelentés, mint egy romantikus-tanulságos Adam Sandler filmben összesen (na, arról az emberről is lesz egy bálványledöntögetős írás). Kibontani a filozofikus hálózatot a Mátrixban nem egyszerű feladat, és mivel próbálom a lehető legrövidebbre fogni, nem is teszem. Azért néhány példa: episztemológia (a megismeréssel foglalkozó tudomány), egy lélek visszatérése a forráshoz, önmagunk megismerése, és magával a filozofálással való foglalkozás, vagyis az elme szabadsága. Marxi elméletek is tartoznak ide, de ezt a következő fejezetben bővebben. 

"Neo: Mit akarsz ezzel mondani.. hogy ki tudom kerülni a golyókat? 

Morpheus: Nem, Neo. Azt akarom mondani, hogyha készen állsz... már nem kell majd."

Mint társadalomkritika és szatíra: 

Ezt nem ragozom sokáig, mert ez a film legérdekesebb, de legkönnyebben átlátható párhuzama. Thomas Anderson világa a mi világunk. 2013 van és mi is mátrixban élünk. A szociális háló, a média által ránk eresztett félelmetes mennyiségű hamis jel és inger, a politikai manipuláció és a szórakoztatóiparból jövő rengeteg szubliminális üzenet, ami uszít és kikezdi az idegrendszert – EZ a Mátrix. Neo-t egy irodai box office-ból (=robotmunka, üzleti világ, Mátrix) menti meg Morpheus, és eközben öltönyös ügynökök (=üzletemberek, monetáris hatalom) próbálják ezt megakadályozni. Kicsit hasonlít Marx Károly elméletére, az osztályharc szinte egyenesen átültethető a filmbe.

Mint terápiás eszköz és spirituális utazás:

Igen nehéz témába csaptunk most, úgyhogy akit kényelmetlenül érintenek a nem konvencionális létértelmezések, azok kerüljék az alábbiakat.

Aki volt már depressziós, pánikbeteg, vagy voltak egyéb szorongásos tünetei, az került már szembe az emberi elme törékenységével. Aki végigjárta ezt az utat – főleg a felnőttkorba való átlépéskor – az két irányba mehetett: vagy gyógyszerezett és elnyomta a rossz érzéseket, vagy szembenézett a problémával és spirituális vagy vallási útra tért, de többnyire az a jellemző, hogy ott köt ki ahol ezek az értékek találkoznak és buddhista lesz.
A Mátrix is valahol e kettő határán mozog. Rengeteg keresztény motívum lelhető fel (bár köztudottan a kereszténység erősen merít a buddhizmusból). Vegyünk csak Mr. Thomas A. Andersont, az andros (görög) jelentése ember, a son (angol) jelentése fiú gyermek, összetéve „az ember gyermeke”, Jézus pedig önmagát ugyanígy nevezte, ráadásul Neo anagrammája a One, ami angolul kiválasztottat jelent, áttételesen megváltót. Neo krisztusi utazását rengeteg helyen tetten érhetjük a filmben, születésétől a feltámadásáig (kezd leesni?), egészen a 101-es szobától a 303-as szobáig, ahol a szentháromság (Trinity) általi megszabadulása megtörténik. Morpheus egyenlő Keresztelő Szent Jánossal, Cypher pedig Júdással. Neot egyszer a film során konkrétan Jézusnak titulálja valaki, ennél nyilvánvalóbb nem is lehetne a helyzet. Most csak összedobáltam egy rakat párhuzamot, ezeket kibontani vagy 100 oldal lenne, ha hozzávesszük a spirituális megtisztulást is. Aki szeretné levetni magáról azt a lerakódott mocskot, amit a jelenkor társadalma miatt visel, az használja terápiás eszköznek a Mátrixot. Neo megszabadulása az elméje börtönéből, pontos metaforája lehet bármilyen szorongásos betegségnek, aki érzett már deperszonalizációt, vagy derealizációt, az nagyjából tudja, mit érez Neo a filmben mielőtt felébresztik. Éld végig vele a megtisztulást, elmélkedj, meditálj, nyiss a keleti eszmék és szellemiség felé, ez a film tökéletes megnyílási lehetőség a spiritualitásnak.

Véleményem szerint a készítők meg is szólalnak a filmben és közvetlen üzenetet intéznek a nézőhöz:

 

'I'm trying to free your mind, Neo. But I can only show you the door. You're the one that has to walk through it.

Próbálom felszabadítani az elméd, Neo. De én csak az ajtót mutathatom meg. Neked kell bemenned rajta.'

Szóval legalább négyszer kell megnézned, már akkor is, ha csak a fenti szempontok szerint akarod megfigyelni a szimbolikát. Ezen kívül tele van mitológiai utalásokkal (pl.: Leonidasz király feláldozza magát Spártáért, ahogy Neo Zionért, mindketten válaszúthoz érkeznek, amelyet egy orákulum előre megjósolt nekik), továbbá vannak itt posztmodern utalások, szolipszizmus, Platón barlanghasonlata, Baudrillard és Descartes eszméi, de nem csak ilyen tessék-lássék módon, hanem rendesen kidolgozva.

A mitologikus 3 fejű szörnyeteg

Tehát visszatérve az alapkérdésre: miért ez az egyik legjelentősebb film?

Talán van olyan művész-, vagy független film, amely ennél igényesebben, mélyebben kidolgozza ezeket a témákat, de míg az 1-2000 embernek jelenti a megváltást, addig ennek a filmnek a hatására milliók gondolkoztak el és vettek filozófiakönyvet a kezükbe (akár képletesen szólva), és még ma is olyan üzenete van, ami releváns és közérthető. Engem is ezért érdekel jobban Hollywood. A bankrabló is azért lop a bankból, mert ott van a sok pénz, a kritikus pedig ott fejti ki véleményét, ahol a sok ember van. Ennyit rólam.

Mindenképpen egy frappáns idézettel zárnám az írást, mely megmagyarázza, hogy miért nem a fent már említett 100 oldalas verziót kaptátok.

'Unfortunately, no one can be told what the Matrix is. You have to see it for yourself.

Sajnos, nem lehet elmondani valójában mi a Mátrix. Látnod kell a saját szemeddel.'

 

DN-es