Az elején szögezzük le: aki a gun control ellen vagy mellett való érvelést vár, annak nem vesztegetem az idejét, nyugodtan forduljon vissza – már ha élhetek ezzel az ide nem illő képpel. Mint ismeretes, a newtowni iskolai mészárlás, mely többek között 20 kisgyermek életét követelte, maga után vonta Barack Obama elnök fegyverkorlátozási hadjáratát. Helyesen-e vagy sem, nem tisztem eldönteni, viszont, amit megtehetünk, az az, hogy megvizsgáljuk a probléma egészét több irányból megközelítve, illetve egy film tükrében.

Tény: Az Egyesült Államok a világ egyik leginkább felfegyverzett társadalma (250-300 millió lőfegyver magánkézen). Tény: A fegyvertartás jogát az alkotmány szavatolja.

Az ügy jelen állása szerint Obama próbálja átvinni a félautomata fegyverek tiltására, valamint a kisebb tárakra vonatkozó javaslatot, az NRA (Nemzeti Lőfegyver Szövetség) válasza pedig a tanintézmények fegyveres védelme lenne. Amíg várakozunk arra, hogy történjen is valami az ügyben, nézzük meg hogy állt az Államok a fegyverkérdéshez 2002-ben és vessünk csak fel halkan egy olyan bűnbakot, akiről nem beszélnek eleget – ha egyáltalán.

Kóla, puska, sültkrumpli
(Bowling for Columbine) 

Michael Moore az egyik legmegosztóbb filmrendező az Óperenciás tengertől ide. Dokumentumfilmeket gyárt Amerikáról az amerikaiaknak például az egészségügyről, vagy 9/11-ről, ez esetben pedig a fegyverkérdésről. A film 2002-ben készült a Columbine iskolai mészárlás témáját körüljárva, addig ez volt a legnagyobb iskolai tömeggyilkosság, melyet 2 fiú követett el, összesen 15 áldozat és további 20 sérült volt. Az elemzést kérdésköröke lebontva folytatjuk.

Miért ez a film címe?
Nos, a magyar cím egy árnyalattal csalogatóbb, mint az angol megfelelő, inkább ülnénk be egy Kóla, puska, sültkrumpli című filmre. Ennek oka többek között az, hogy ebből a három dologból, kettőt az ember bármikor szívesen fogyaszt, és bár úgy tűnik, nem a kérdésre válaszolok, de véleményem szerint szorosan fűződik a film megítéléséhez, hisz az angol Bowling for Columbine címről egy amerikai embernek valószínűleg a hideg fut végig a hátán, a Columbine iskola tragédiája ugyanis fogalommá vált a tengerentúlon, éppen úgy, mint most a newtowni események. És valljuk be, ez a film főleg az „usákoknak” készült.

Mégis érdekes azt megfigyelni, hogy a magyar nézők nem csak hogy nehezebben azonosulnak a filmmel (és mondanivalójával), de még a címet is sikerült olyan irányba manipulálni, hogy az könnyebben fogyasztható legyen. Mintha szándékosan rejtették volna el a „puska” szót a címben. Ezt a címet akár maga Moore is adhatta volna, igazából rá vallana, mintha ezzel azt akarná sugallni, hogy a kormány megpróbálja a liberális eszméit egy HappyMeal menübe csomagolni és úgy tolni a jenkik orra alá. (így végül is azt kell mondanom, a magyar fordítók nagyon ügyesen átadták a film hangulatát, de a cím elrettentő, hátborzongató - vagy annak szánt – mivoltát messze eltévesztették)
Félretéve az elméleteimet: a magyar cím arra mutat rá, hogy az amerikai kultúrába (vagy inkább sztereotípiába) a kólán és a sültkrumplin kívül mára bekerült a fegyvert markoló redneck is.
Még egy szót a bowlingról. Ez egyszerűen a sportra utal, ebben nem látok csavart, az a szimpla tény áll csupán mögötte, hogy a két fiú ezt játszotta, mielőtt véres öldöklésbe kezdtek.

Összefoglalva:
Kreatív a cím fordítása, az eredeti pedig egyszerűen magáért beszél.
A puska szót nem véletlenül középre tették, így szimbolizálják, a puska beépülését a mindennapokba. (természetesen az Egyesült Államokban)


Mi az oka Michael Moore szerint az amerikaiak erőszakosságának?
Ha össze kellene foglalni a film történetét egyetlen mondatban én ezt a kérdést választanám. Ez a kérdéskör foglalkoztatja ugyanis Mr. Moore-t. Hogy talál-e rá választ? Igen is, meg nem is. A film során meg lehet figyelni, hogy egyre közelebb kerül az igazsághoz a rendező, és amikor megtalálja, akkor mégis visszatér egy korábbi megállapításhoz, miszerint túl könnyű Amerikában fegyverhez jutni és azt legálisan tartani, sőt használni is. Legalábbis a Charlton Hestonnal (igen, a színész, vagy amit kevesebben tudnak, a fentebb említett NRA egyik meghatározó alakja) való szóváltás a film végén arra enged következtetni, hogy a fő okozónak őt tartja, pedig szerintem világos, hogy a média felel a kialakult helyzetért, vagy legalábbis kellene neki. Bár itt bejön a manipuláció kérdése, vagyis hogy a film végére valami megrázó kellett, de erről egy másik kérdés szól.
A film tételmondatát véleményem szerint Marilyn Manson mondja ki.
(én nem láttam a filmet magyarul a borzalmas szinkron miatt, de lefordítom, még akkor is, ha az írás olvasója feltehetően rendelkezik a szükséges angoltudással)

'(…) it's just this campaign of fear, and consumption, and that's what I think it's all based on, the whole idea of  'keep everyone afraid, and they'll consume (…)

(…)ez csak egy félelemkeltési és fogyasztási hadjárat, és úgy gondolom ez az alapja az egésznek: ’tartsd őket félelemben és akkor fogyasztanak (…)’

 

/Marilyn Manson/

A film jól bemutatta, a média működését, nem véletlenül mondják manapság, hogy hatalmi ággá nőtte ki magát. A hírek között mindig az első a gyilkosság, a rablás, az erőszak, ezzel pedig az emberek tudatalattijára hatnak. „Látod, mindenkit megölnek, mindenki szenved, ezt pedig csak úgy kerülheted el, ha fegyvert veszel és a sarokban szorongatod a puskát, várva a rosszat, hogy bejöjjön az ajtón"
És hopp mielőtt az ember észbe kapna, hogy félrevezetik és megpróbálják megijeszteni...
REKLÁM
A bűvös eszköz, mellyel agyhalott, vegetáló, fogyasztó-zombivá változik az ember. A konzum-idiotizmus kiváltó oka a reklám. Azt akarják elültetni a fejedben, hogy ahogy a sok szörnyű hírnek véget vet a reklám, úgy a te életedben is csak egy dolog vet véget a félelemnek és a kockázatnak: ha megveszed a termékeiket. Ráadásul az ember így a mindennapokhoz asszociálja ezeket a dolgokat, hisz ahogy a hírek a valóságról szólnak (ergo az igazságot közlik), ugyanúgy a tévében megjelenik valami termék, tehát akkor annak is része kell legyen az életednek. Kvalifikálják az árucikkeket a fogyasztónak és ezt a legjobban úgy érhetik el, hogy a „mindentudó” dobozban adják le, a TV-ben. Éppen ezért a félelem fenntartása ugyanolyan fontos, mint a product placement - magyarul termékmegjelenítés. Hisz az ember óhatatlanul is a félelemhez asszociálja a vásárlást, mert ez a két érzés MINDEN NAP felváltva jelentkezik a televízió miatt. De ez nem azt jelenti, hogy az ember fél a vásárlástól, sokkal inkább azt, hogy ha fél, akkor vásárol. Ez a TV nevelő hatása. Egy átlag gyerek az Egyesült Államokban, mire elhagyja az iskolát több mint 40 000 (!) gyilkosságot látott a televízióban. Az embernek nincs ideje elgondolkozni a látott rosszakon, így csak elraktározza az agyában, ebből pedig idővel egy passzív félelemérzet lesz, talán nem is mindig tudatos. A reklám tehát nemhogy eltereli a figyelmet az erőszakról, de még meg is erősíti a hitelességét, ezt ugyan észre sem vesszük.

De nem fogok erről kiselőadást tartani, csupán kifejtettem, mire gondolok, amikor azt mondom: az erőszakért 90%-ban a média felelős.

Összefoglalva:
Moore vagy tévesen következtet, vagy manipulál, mert valójában:
Média – 90%, Fegyvertartás – 5%, egyéb filmben elhangzott ok – 5%

Miért lövöldözött a két fiú?
Az előbb kifejtett fogyasztási-félelmi hadjárat csak részben az okozhatta a dolgot. Viszont van egy sokkal valószínűbb lehetőség. Az USA dicsőséges nemzetében kialakult egy komolyan aggasztó szokás. Ez az úgynevezett „bullying”. Nehéz lefordítani, mit is jelent a szó, de körülírva: az a jelenség, amikor egy erősebb, nagyobb, több haverral rendelkező - általában srác - testi-lelki terrorban tart egy nála gyengébb gyereket. Egyszerűbb megfogalmazásban: Biff a Vissza a jövőbe című filmből. Lényeg, hogy ez Amerikában annyira elterjedt és eldurvult, hogy ma már külön kezdeményezések vannak az elhárítására, már az iskolákban is egyre szigorúbban veszik. Ezt közvetlenül sosem lehetett vádolni a gyerekek öngyilkossági és erőszakos cselekedeteiért, egészen Columbine-ig. Ma már évente több tucat gyerek hal meg ennek eredményeként, vagy a csesztetés túlzásbavitele miatt, vagy az az elől való öngyilkosságba menekülés okán.

Nos, feltételezhető, hogy „főszereplőink” is naponta éltek át ehhez hasonló terrort és adottak voltak a feltételek, hogy visszavágjanak, hisz az USA a fegyverkedvelők svédasztala.
Az pedig, hogy éppen a lövöldözés előtt bowlingozni mentek, arra utal, hogy mentálisan sérültek lehettek, ugyanis ez egy előre eltervelt, szándékos mészárlás volt, ennek ellenére előtte elmentek szórakozni, tehát pontosan tudták mi vár rájuk.
A fegyver csak eszköz volt a mészárláshoz, az ok máshol keresendő.

Összefoglalva:
A két fiú gyenge elmeállapota és a napi stressz, ami a TV-ből és az iskolában érte őket, egy amolyan allergiás reakciót váltott ki, és megtörtént a baj. De a film szerintem nem erről szól, csak erre építkezik.

Manipulatív-e a film?
Nagyon is.
Elég Michael Moore munkásságát megfigyelnünk, és rögtön rájöhetünk, hogy egy örök kritikus lázadó, és elég messzire megy, hogy átvigye üzenetét.

Ezt lehet rosszul és jól is megítélni. Valahol szükségesnek mondható a hatásvadászata, hisz több a befolyásolható ember, mint az tájékozott, öntudatos néző. Ezt jól látja Moore is. A butáknak kell a kirakat műsor, hogy ők is megértsék az üzenetet, az okosokat pedig legyőzi a buta többség. Arról nem is beszélve, hogy a kasszáknál is jobban teljesít egy megosztó, sokat vitatott film, mert lehet róla eszmecserét folytatni. Tehát örülünk, hogy Mr. Moore ilyen precíz manipulációval operál, és hiába vagyunk sokan, akik erre nem kíváncsiak, ezt a szörnyeteget mégis a nagyérdemű táplálta, ezt kár is vitatni. Vissza a filmünkhöz. Csak egy-két példa a filmből, a teljesség igénye nélkül, úgy mutatom be, ahogy a film sugallja:

- a kanadai emberek 100%-a nyitva hagyja az ajtaját, nem félnek semmitől, barátságosak, nem rasszisták vagy antiszemiták, szívesen látják a kontinens bármely más népét, rengeteg fegyverük van, de ők csak vadászatra használják

- az amerikaiak ezzel szemben barátságtalanok, veszélyesek, és tele vannak fegyverrel, amit       használnak is, ráadásul más emberek ellen

- Charlton Heston egy puskaporszagú szívtelen emberjogi aktivista

- USA: ahol akármikor besétálhatsz egy bankba töltött fegyverrel, nem fognak furán nézni rád 

Persze mindegyikben van igazság, de ismerjük be: így nevetségesek.
És ha már manipuláció: a záró jelenetnél ahol Moore mutatja kislány képét és Heston látszólag nem törődik a felelősséggel. Az igazság az, hogy a kamera hátulról (ansnitt) mutatja a rendezőt, ahogy tart egy lapot, Mr. Heston pedig csak néz rá. Nos, ez azért van, mert a képen akármi lehetett, mert azt a jelenetet ahol Moore-t szemből veszik viszont máskor vették fel. Ezt az bizonyítja, hogy a hátulról vett képen látszania kellett volna a két férfi között álló kamerásnak. Olcsó húzás.
Arról ne is beszéljünk, amikor otthagyta a kislány képét Heston birtokán. Hollywoodban is ritka az ilyen fokú giccs, hát még egy úgynevezett dokumentumfilmben. Megint hangsúlyozom: hatásos, de a tudatos nézőnek így hitelét veszti a film. Hogy vegyen be ilyenek után bármit az ember gyomra? Egyébként meg is lehet figyelni, hogy a megrázó részek egyre gyakoribbak a film vége fele, ráadásul felváltják egymást a vicces, vagy megdöbbentő jelenetekkel, hogy hiteles tudjon maradni. Forgatókönyvírásból ötös.

Összefoglalva:

Moore rossz köntösbe öltözteti az igazát, így viszont könnyebben emészthető és minden dicséretet megérdemel, hisz tanulságos filmet tett le az asztalra. Néhol kínosan mesterkélt, már komolyan mondom a Wilhelm-sikolyt vártam egy-egy jelenetnél. Az embernek ráadásul néhol az az érzése, hogy a rendező boldogan feláldozza véleményét a deviancia oltárán, mert nagy eséllyel a filmjeiből legalább 1 nem egyeztethető össze a többivel, de legalábbis nehéz elhinni, hogy mindenért a kormányt tartja felelősnek, ami él és mozog. De ő a megosztó személyiség szerepét vállalta és jól áll neki.

Van-e összefüggés a politika és a fegyverkultusz között?

Az amerikaiak fegyvertartási politikája mélyen gyökeredzik, ezt a film rajzfilmes részlete is hűen ábrázolja. Már maga az USA alkotmánya is lefektet olyan alap konszenzusokat, melybe beletartozik a szólás szabadsága, a szabad akarat és egyéb fontos tényezők mellett az „ön- és vagyonvédelem és emberi polgárjogok mindenek felett” eszméje is.

Kis kitekintés: ezt a gondolatiságot érzik most veszélyben sokan Obama és Biden kezdeményezése miatt.

2002-ben ezt írtam volna: az amerikai embereket a fegyvertől megfosztani lehetetlen, ők ebben látják szabadságukat.
2013-ban ezt írom: Talán sikerülhet, de úgy gondolom nagyon ingoványos a talaj. Ez nem azt jelenti, hogy senki nem ellenzi a lőfegyvereket, sőt rengetegen támogatják Obama elnököt. Viszont az Egyesült Államokban nem szeretik a kiskapukat és a halvány határvonalakat. Vagy mindent szabad vagy semmit. És a semmit természetesen mindenki elutasítja, így marad a minden. Egy példa, csak hogy érthetőbb legyen: aki fegyverellenes az valószínűleg nincs az önvédelem ellen. Viszont az államokban az önvédelem a fegyverekben merül ki, a nagytestű lusta amerikai (igen sztereotípia, de érzékeltetéshez elengedhetetlen) képtelen magát testi erővel megvédeni, hát marad a fegyver. Ha azt mondják ennek a fegyverellenesnek, hogy nem védheti meg magát törvényesen, valószínűleg belekapaszkodik abba a puskába inkább. A média félelemkeltése miatt ráadásul a támadóknál is biztosan lesz fegyver, így az esélyek kiegyenlítéséhez az egyetlen mód a fegyverviselés engedélyezése. Ez nem személyes vélemény, csak elmélkedés egy amerikai fejével.

Összefoglalva:
Az USA lakói annyira félnek egymástól, hogy valószínűleg nagyon nehezen menne át egy „tegyük le a fegyvert törvényjavaslat”. Nem feltétlenül a kezdeményezés, vagy a politikusok hibája ez. Az amerikai nép görcsösen szorítja a fegyvert és viszket az ujja a ravaszon. Ahogy Heston mondta: „From my cold dead hands” (A hideg, halott kezemből) – mármint a fegyvert. 

DN-es