Új rovat!
Dini Hotel Expressz - Instant kritikák

A Nyomorultak, 2012
(Les Misérables)

Rendezte: Tom Hooper
Írta: W. Nicholson, H. Kretzmer, A. Boublil, C-M. Schönberg (Nicholson a forgatókönyvért, az utóbbi három a zenéért felelős), Victor Hugo regénye alapján
Sztárparádé: Hugh Jackman, Russell Crowe, Anne Hathaway, Amanda Seyfried, Sacha Baron Cohen, Helena Bonham Carter

Karakterek:

Zsánválzsán: Hugh Jackman nem tartozik a kedvenceim közé, és ez a film megnézése után is változatlan. Az első szekvenciában még tetszett, de a film előrehaladtával, ahogy megismerjük az érdekesebb karaktereket, mind személye, mind drámája súlytalanná válik.

Zsáver: Russell Crowe az utóbbival ellentétben mindig is kedvelt színészem volt, és ez az állítás ezután is stabilan áll. Jelenetei Jackmannel  a film csúcspontjai, ekkor válik a konfliktus háromdimenzióssá, ezért még így is keveseltem szereplését. Szerintem a hangja is kellemesebb volt, még ha nem is olyan tökéletes, de legalább valódi és érzelemmel teli.

Fantín: A legjobb drámai close-up és ária fűződik Anne Hathawayhez, az Oscar díj nem jogtalanul lógott a levegőben, majd esett megcsonkított hajkoronájára. Nem bántam volna, ha többet szerepel, kifejezetten üdítő volt, amikor ő feltűnt a vásznon. És ha már haj: azt sem bántam volna, ha nem nyírják meg valóban a színésznőt az autentikusság jegyében, hosszú hajjal dekoratívabb volt. Bár kezdem megszokni.

Futottak még:

Kozett és Máriusz: Azért az teljesítmény, hogy az egyik fő történetszálat biztosító karakterek nincsenek is rendesen kidolgozva. Kozett Fantín lánya, meg szőke és akkor szerelmes. Többet nem is érdemes tudni róla igaz? Motiváció? Belső világ? Felesleges. Lehetett volna tényleges jelentősége történetének, de ehelyett pusztán alibi volt egy mesterkélt szerelmi szálhoz. Máriuszról sincs mit mondani, mert elég jellemtelen. Két tulajdonsága van: hazafi és romantikus. Mint minden francia abban az időben. Sikerült szürkére színezni ezt a karaktert, pontosabban kék-fehér-pirosra. Ugyanolyan jelentéktelen mint Kozett és a szerelmük.

Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen – karakterük nevei a homályba vesztek: Viszont annál jobban látták el comic relief szerepüket. Vicces, könnyed, és klasszisokhoz méltó alakítás. Természetesen hozzák a Sweeney Todd színvonalat. Nem volt valami összetett a karakterük, de sikerült tökéletesen megvalósítani a feladatot. Sokszor komolyan nehéz lett volna elviselni a filmet egy kis derű és narancssárga haj nélkül.

Köszönjük!

Összegzés:

Miért jó:

Mert vannak benne jó dalok, vannak benne jó jelenetek és van benne Russell Crowe és Anne Hathaway. Ez a két színész volt a legjobb, kár hogy a legkevesebb nekik jutott a screentime-ból. Technikailag szép, az első jelenet a legemlékezetesebb.

Miért rossz:

Mert sokat akar markolni. Míg a Hobbitnál azt szokták felhozni, hogy ennek a történetnek túl sok egy trilógia, itt éppen fordítva volt. Ha ezt a filmet ketté, vagy három részre szedik, akkor is fér bele elég konfliktus, így viszont fárasztó, erőltetett és unalmas. Édesapám szokta mondani: 50 szuper fényképből nem emlékszel egyre, ami a kedvenced, mert a minőség felhígul. A drámának ugyanúgy elveszik az értéke, ha 2 órája mindenki Shakespeare-t játszik. Nem mondom, hogy felesleges volt egy-két szál, mert mind érdekes volt és ráadásul fontos is. Még a kisgyerek is kapott egy dalt, de azt sem vágnám ki, mert lényeges.

Ezért a fenti felvetés: 6 órás történet, akkor könyörgöm, 3db két órás filmet, és ne egy háromórásat, mert így sok is és kevés is egyszerre.
Bár az is igaz, hogy a kutya nem ülne be három ilyen nyomorúságos filmre.
Akkor viszont a musical volt rossz ötlet, mert nagyon sok idő megy el ugyanannak a sornak az újra és újra és újra kiéneklésével.
De a dalok meg jók voltak.
Hagyom inkább, nem véletlenül nem én vagyok a rendező.

U.I.: Ha már szóba jött: inkább a Sweeney Toddot nézzétek meg, ha jó musicalt akartok.

DN-es