Az elkövetkező napokban két írás fog napvilágot látni, vagyis inkább egy írás két részben. A több mint egy hónapos publikációs zárlat magánéleti és „szakmai” okok miatt történt, kérem 10-15 fős lelkes olvasótáborom szíves elnézését. Szakmai okok alatt egyébként azt értem, hogy a létező leghálátlanabb filmet sikerült felvennem a menüre, ezt természetesen nem fogyasztói, hanem kritikai szempontból értem. Egy kis betekintést engedek a hétvégén megjelenő első felvonásba:

Érezted már úgy magad, mint aki nincs is jelen a világban? Azon kapod magad, hogy próbálod megfejteni a létezés lényegét, értelmét, okát, vagy hogy létezel-e egyáltalán. A létet jelek zavaros halmazának fogod fel? Elképzeled az előtted lévő asztal molekuláit, atomjait, a részecskék mozgását, majd rájössz, hogy egy nagy egész lényegtelen elemeit próbálod vizsgálni. A testedet is így szemléled, de minél jobban belemerülsz a gondolataidba, annál jobban érzed, hogy az csak egy lakás, amit kibéreltél, de nem tudsz kilépni belőle. 

Erre mondja azt a spirituális terminológia: lélek. A lélek szeretne kilépni a tested korlátai közül, mert úgy érzi megfullad és nem tudja irányítani azt. Amire rá kell jönnie annak, aki így érez: a test nem börtön, az akarat és tudat pedig nem egy külön rész, amit nem irányíthatunk. A test eszköz, az akarat és tudat pedig szabad. A lélek nem akarja elhagyni a testet… túl akar nőni rajta.

Aki már foglalkozott hasonló kérdésekkel, annak a két vizsgált film nem csak szimplán jó, hanem sokkal mélyebb benyomású élmény. E két film részleteit hosszú oldalakon át szokták elemezni kritikusok, de valamire nem igazán térnek ki: hogy kell ezt értelmezni az egészre nézve, szimbolikus és metaforikus halóként? 

Mit gondolsz melyik kettő alkotásról lesz szó? Holnap kiderül!

DN-es