David O. Russell neve nem a legismerősebb a szakmában és nem is véletlenül; 1994 óta van a filmiparban, csupán 10 cím áll a neve mellett. E rövid karrier során azonban nálam máris megkapta a „családi diszfunkció prófétája” titulust. Ez a beskatulyázás nyilvánvalóan jogos.
Dehát biztos vagyok benne, hogy saját családi traumáiból merített, így ez a keresztje, ez az üzenete, ez a célja, ez a missziója, és kik vagyunk mi, hogy ebbe beleszóljunk? Ha valakinek ez megy, akkor csinálja csak, de viszont akkor vágjon le elénk valami olyasmit az asztalra, ami egyedülálló. Ez 2010-ben sikerült neki először, a nagy kérdés azonban az: vajon utoljára? Na, de csak lépésről lépésre.
A harcos
(The Fighter, 2010)
Rendezte: David O. Russell
Írta: Az Élet (közreműködtek: Scott Silver, Paul Tamasy, Eric Johnson - screenplay credit, valamint Paul Tamasy, Eric Johnson, Keith Dorrington – story credit)
Főszereplők: Mark Wahlberg, Christian Bale (Oscar-díj), Amy Adams, Melissa Leo (Oscar-díj)
A The Fighter, mint fentebb is jelöltem, egy életrajzi játékfilm, amely „Irish” Micky Ward amerikai kisváltósúlyú profi bokszoló életének legizgalmasabb szakaszát dolgozza fel. Ennél a mozinál érett be igazán tárgyalt rendezőnk. Azonnal rá is térek a film legerősebb pontjára.